28. Elmegyek örökre

Petra szemszöge

Reggel álmosan csoszogtam le a konyhába ahol Zayn már nagyban főzte a reggelit. Leültem az asztalhoz és ráhajtottam a fejem. Úgy érzetem hogy nyomban elalszok.

-Jó reggelt.-mondta Zayn mikor elsuhant mellettem de visszafordult egy apró reggeli csókért majd folytatta a munkát. 

-Nem láttad Petit?? -kérdeztem.

-Nem pedig egy ideje fent vagyok.- mondta.

-Megyek megnézem. -mondtam és elindultam a konyhához közeli kis szobához. Lassan nyitottam be hogyha alszik akkor fel ne keltsem ám a szoba üresen állt. Kezdek rosszat sejteni. Amilyen gyorsan csak tudtam vissza mentem Zaynhez.

-Peti nincs a szobájába. -mondtam.

-Akkor hol van?? Az ajtó be van zárva. -mondta és az emeltre siettünk. 

-Nézzük meg Walijhanál. -tanácsoltam. Zayn mérgesen csörtetett be Walijha ideiglenes szobájába. 

-Walijha!! -kiabálta Zayn dühösen. Befutottam a szobánkba a telefonomért ám amint beléptem az állam a padlót surolta. Zayn mögém állt és kíváncsian nézte mit nézek de amint meglátta arrébb lökött és erőszakosan lerángatta az éppen Walijhaval smároló félmeztelen Petit az ágyról és a nyakánál fogva kirángatta a szobából. Walijha sírva fakadt én meg Zayn után szaladtam.

-Engedj már el te vadállat. -kiabálta Peti ám Zayn nem reagált hanem a bejárati ajtón kívülig rángatta. Ott elengedte és a földre lökte.

-Mit képzelsz magadról te kis szarházi?? -üvöltötte Zayn majd egy erőset Petibe rúgott aki nyögve fordult a másik oldalára.

-Zayn fejezd be! Ezzel nem oldasz meg semmit max megölöd. -álltam elé megvédve Petit.

-Petra ebbe ne avatkozz bele. Majdnem elvette a húgom szüzességét. -mondta majd megindult de előtte álltam így könnyen megfogtam.

-Zayn ő az öcsém. Annyira fontos nekem mint neked Walijha. Megvédem az életem árán is. -mondtam magabiztosan. Zayn a hallotak miatt megfordult és bement a házba de maga mögött erősen csapta be az ajtót. Legugoltam a földön fekvő Petihez. 

-Te sose fogsz megváltozni. -mondtam és egyenesen a szemébe néztem. Csalódott voltam hogy ilyen öcsém van. 

-Petra kérlek bocsáss meg. -mondta és felült.

-Elegem van már abból hogy állandóan megbocsátok neked és te mindig újra és újra csinálsz valami nem helyén valót és utána epekedsz a bocsánatomért. Eljátszottad a bizalmamat. -mondtam és felálltam. Peti követte példámat bár látszott rajta hogy fáj a hasa amiért Zayn belerúgott.

-Petra tudom hogy milyen vagyok de én ez vagyok és nem tudok megváltozni. Viszont Walijha olyan mint egy angyal. Este wc-re mentem és mikor kijöttem ott állt előttem. Kedvesen szólt hozzám és a szeretet sugárzott belőle. Nagyon jól elbeszélgettem vele utána meg nála aludtam és mivel egy személyes volt az ágy így csak összebújva tudtuk aludni. Aztán reggel megvártuk míg mindketten lementek majd átsurrantunk a szobátokba és gondolom innen már tudod. Olyan másnak érzem magam mellette. Petra hidd el hogy nem feküdtem volna le vele. Igaz nagyon akartam de érzetem hogy ő még nincs kész rá. Hadd maradjak itt vele. -mondta Peti. 

-Már nem bízok benned. Mi van ha csak hazudsz és ezzel a dumával akarsz itt maradni? -kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Akkor szembe kell veled szállnom. Én szeretném jobban megismerni Walijha-t. -mondta Peti.

-Oké most elindulsz az én házamba és én majd utánad viszek mindent viszont Zayn házába többet nem jössz. -mondtam és befelé indultam a házba.

-De így nem mehetek végig az egész utcán. -szólalt meg Peti mögülem és hátra nézve láttam hogy csak egy póló és egy boxer volt rajta. Ahogy ott állt hirtelen kitört belőlem a nevetés.

-Te most kinevetsz?? -kérdezte mosolyogva. 

** Zayn szemszöge

Miután vissza mentem a házba rögtön Walijha-hoz mentem. Az ágyon ült és a takarót ölelve magához ült és sírt. Odamentem  hozzá és leültem az ágy szélére. Megfogtam a kezét és magamhoz öleltem. Erősen a pólómba kapaszkodott. 

-Nagyon haragszol?? -kérdezte miután elengedtem.

-Nem. -mondtam mosolyogva.

-Már 16 éves vagy. Tudsz magadra vigyázni. -mondtam és felhúztam az ágyról. Átkísértem a szobájába majd Petra telefonjának csörgésére lettem figyelmes. Gyorsan megkerestem és a fülemhez emeltem.

-Zayn Malik. -szóltam bele.

-Jó napot kívánok a helyi kórházból keresném Munkácsy Petrát. Tudná adni?? -kérdezte egy női hang.

-A barátja vagyok. Nyugodtan elmondhatja nekem is. -mondtam.

-Értesítem önöket hogy az a döntés született a hozzátartozóktól hogy holnap pontban délben lekapcsoljuk Hessz Orsolya kisasszonyt a kórházi gépekről. A család minket bízott meg hogy értesítsem önöket. -mondta de én hirtelen levegőt is elfelejtetem venni. 

-Ez most valami átverős show?? -kérdeztem.

-Sajnos nem uram. A család magabiztos döntést hozott és kéri önöket hogy búcsúzzanak el a hölgytől míg van esély. -mondta.

-Rendben köszönöm szépen visszhall. -mondtam és letettem a telefont. Megfordultam és Petra állt az ajtónál.

-Ki volt az?? -kérdezte.

-A kórház. Petra én nagyon sajnálom de Orsit lekapcsolják a gépekről örökre. -mondtam és a végén már én is a sírás közelébben álltam.

-Mi?? Ez nem igaz. -mondta sírva.

-Sajnálom de igen. -mondtam.

-Meglátogatjuk és elbúcsúzunk tőle rendesen. -próbálta erősnek tettetni magát ám nem nagyon sikerült neki.

-Jól vagy?? -kérdeztem. Sírva megrázta a fejét és hozzám bújt.
-Tudtuk hogy el fog jönni ennek az ideje. -mondtam miközben a fejét simogattam.
-De nem bírok belegondolni. -mondta Petra sírva.
-Megbírkozunk ezzel mint minden mással. -mondtam.

Harry szemszöge

Reggeli futásomból hazaérve Liamet már ébren találtam. Már kezdjük megszokni hogy kettecskén élünk. Nagyon hiányzik a srácok hangos nevetéseik és vitatkozásaik. Már semmi nem olyan mint régen. A rajongóinkat kezdjük egyre jobban elveszíteni. Megunják a folyamatos várakozást az iránt hogy egyik nap bejelentjük hogy visszatérünk. Rengeteg interjún voltunk az utóbbi időben Liammel,de mindig ugyanazt a berögzült dumát mondtuk.Ha kimegyek az utcára akkor csak rám néznek és azt mondják: "Jé itt van Harry." Régen nem tudtuk magunkról leszedni őket most meg nem érdekeljük őket,de persze én megértem őket. Már több mint 5 hónapja semmi új hír, semmi új zene. Persze van még egy-kettő olyan lány aki még szeret minket és támogat mert tudja milyen nehéz ez nekünk. 

-Harry min gondolkozol így?? -kérdezte Liam a Tv mögül. 

-Azon hogy hogy ment tönkre az életünk egy másodperc alatt. -mondtam.

-Ne rágódj ilyeneken. Így történt és már semmit nem tehetünk ellene. -mondta Liam és maga mellé invitált. A Transformers ment éppen a Tv-ben így leültem és néma csöndben néztük végig az egész filmet. Hirtelen megcsörrent Liam telefonja. Felpattant és előhalászta a zsebéből. 

-Igen tessék. -szólt bele komolyan.

-Mi?? Nem, nem tehetik ezt. Ez hülyeség. -mondta Liam. Nagyon zavart hogy a készülék másik oldalán lévő személyt nem hallom. 

-Rendben indulunk. -mondta Liam és letette. 

-Ki volt az és mit akart?? -kérdeztem Liamtől aki lezuhant a kanapéra és egyenesen előre bámult.

-Liam! -szóltam rá erősebben.

-Zayn volt. Orsit lekapcsolják holnap a gépekről. Azt mondta menjünk és búcsúzzunk el tőle. -mondta de még mindig nem nézett rám.

-Ez valami vicc?? -kérdeztem.

-Bárcsak az lenne. -mondta Liam. Leültem mellé és megöleltük egymást és úgy sírtunk.Később felhívtam Niallt és elmondtam nekik is. Zsuzsi majdnem sokkot kapott és Niall gondolom most azon van hogy magabiztosságot és szeretet adjon Zsuzsinak. Orsit mindannyian nagyon szeretjük. De most el kell tőle búcsúznunk. Nehéz feladat lesz. Mindenkinek.