27. Nem engedem!

Louis szemszöge

A nap további részében nagyon unatkoztam. Ráadásul még egy kép sem volt a falon hogy azt nézzem. Vagy egy ablak hogy nézzem a fákat és hallgassam a madarak csicsergését ahogy beszélik meg hogy húzódnak el a fagyos tél elől. Csak feküdtem az ágyon és bámultam a fekete falat. Az agyam lelassult és a saját lélegzet vételemet is úgy hallottam mint a légy zümmögését. A szívem dobogása olyan lassan vert mint még sose. Hirtelen Orsi jutott az eszembe. Már több mint 5 hónapja csak ott fekszik és semmit nem tud a külvilágról. Én meg nem hogy ott lettem volna vele. Minden napomat szenvedéssel töltöttem. Oldalra fordítottam a fejem és megláttam az éjjeli szekrényemen lévő képet Orsiról. Biztos Harry hozta ide a szobámból. 

**

A napok teltek és teltek csiga lassúsággal. Lana nagyon sok mindenben segített nekem és most már egyre erősebbnek érzem magam a drog nélkül is. Mivel már elég jó ideje itt vagyok és Lana szerint nagyon jól gyógyulok ezért minden nap sétálhatok a kórház folyosóin. Persze mindig kapok magam mellé egy biztonsági őrt hogy biztosak legyenek hogy nem csinálok semmit. De én már rájöttem hogy a drog nem jó semmire és feleselges így nem tiltakozok az ellen hogy már egyet sem kapok. Néha visszajön az a rossz érzés hogy muszáj be vennem,de Lana ilyenkor nyugtatóan beszél hozzám. Ja igen Lana. Lana egy nagyon kedves és szép lány. Mivel majdnem minden napomat vele töltöm így csak ő van jelenleg nekem és nagyon hiányzik az emberi társadalom. Egyik nap megcsókoltam. Már nem bírtam ki mert olyan hivógatóak voltak az ajkai. Mikor megcsókoltam csak az volt a fejemben hogy hogy csókolt Orsi. Tudtam hogy Lana teljesen belém van zúgva de én nem nagyon éreztem iránta olyat amit ő irántam.Egyik nap sétálgattam a folyosón mikor Liamet láttam meg ahogy egy orvossal beszélget nekem háttal. Megálltam és megvártam míg befejezik majd odamentem hozzá.

-Liam! -mondtam és megöleltem.

-Haver szia. -mondta Liam és visszaölelt.

-Mit keresel itt?? -kérdeztem de nyitódott a mellettünk lévő ajtó és Orsi anyja és a pasija lépett ki.Találkoztam velük mikor még rendszeresen jártam Orsihoz és szinte mindig ők is ott voltak és ahogy hallottam azóta is látogatják őt. 

-Szia Louis. -köszönt Klári.

-Sziasztok. -köszöntem vissza nekik. Klári idejött hozzám és megölelt.

-Remélem egyetértesz a döntésünkkel. -suttogta a fülembe.

-Mivel értek egyet?? -néztem Liamre az ölelés után.

-Nem mondtátok el neki?? -kérdezte Klári Liamtől aki csak megcsóválta a fejét.

-Lekapcsoljuk Orsit a gépekről mert az orvosok szerint semmi esély arra hogy felébred. Hiszen már 5 hónapja kómában van. 10% az esély hogy felébred és az nagyon kevés te is tudod. -mondta Klári és megfogta a kezem.
-Nem,nem. Ne kapcsolják el,mert én érzem hogy fel fog kelni. -mondtam kétségbe esve.
-Louis sajnos már aláírtuk a papírokat. Holnap délben lekapcsolják. Ezt el kell fogadnod. Tovább kell lépned. -mondta Klári és Micheal-el együtt elment. Csak álltam ott és segítség kérően Liamre néztem aki tekintetét a padlóra vezette.Ezt nem tehetik.
-Megyek lebeszélem őket. -mondtam Liamnek aki a karomnál fogva visszahúzott.
-Nem fog menni. Aláírták,érted?? Mi próbáltuk őket lebeszélni de végülis Louis lehet hogy jól döntenek ezzel. Megrendezzük a temetését és elengedjük őt. Itt már nincs helye. Mindenki szomorú nem csak te. De egy idő után mindenki túl fogja tenni magát ezen és te is. Csak a szívünkben marad meg. -mondta Liam.
-Ez nem megy. Miért kell velem mindig csak rossznak történnie? Miért nem lehet egy normális életem? -mondtam már szinte zokogva.
-Gyere. -mondta kitárva a kezeit. Amilyen erősen csak tudtam megöleltem és átáztattam a pólóját.
-Nem hagyom. Akkor sem fogom csak így feladni. -mondtam és elfutottam Liam mellett. A lábam csak vitt és vitt. Orsi terme előtt megtorpantam és bementem. Az éjjeli szekrényen egy papír tömb sorakozott. Belelapoztam Orsi lapjába. Minden bele volt írva. Bele volt írva a kóma, a gyógyszerei és a lekapcsolás dátuma.Mérgesen csaptam össze és vágtam hozzá a falhoz. Leültem Orsi ágyának szélére és megfogtam jéghideg kezét a számhoz emeltem és belepusziltam a tenyerébe.
-Nem fogom hagyni hogy megöljenek. Itt maradok veled és megvédelek,hisz ez a küldetésem ez a feladatom, életem lényege.