2014. január 18., szombat

26. Testvéri szeretet

Sziasztok! 
Nagyon-nagyon sajnálom hogy csak most hoztam részt és ráadásul nem is hosszút. Remélem jól megy nektek a suli és jó a félévi bizitek. :D

Zayn szemszöge
A vázát erősen a markomba zártam és a konyhafelé vettem az irányt. A konyha sötét volt csak egy kis fény jött a sarok felől ahol a hűtő állt. Óvatosan befordultam a konyhába és Petit láttam ahogy háttal áll nekem és a hűtőben matat. 
-Mi a f*szomat keresel te itt?? -kérdeztem miközben leengedtem a kezem. Peti lassan óvatosan megfordult és rám mosolygott. 
-Üdv. -mondta és bekapott egy szem szőlőt.
-Kiengedte meg hogy itt legyél?? -kérdeztem mérgesen.Közben Petra sétált mellém. Megállt mellettem és keresztbe fonta a kezét és várta Peti válaszát. 
-Hadd legyek itt egy kicsit. -szólalt meg Peti ám magyarul így én nem értettem.
-Azok után amit a kórházban csináltál?? -kérdezte Petra mérgesen,én meg mint a cölöp álltam ott mivel egy szót sem értettem.
Petra szemszöge
-Megváltozok. -mondta Peti magyarul.
-Itt maradhatsz ha keresel egy normális munkát és nem szemétkedsz Zaynnel. -mondtam.
-Valaki elmondaná ezt az én nyelvemen is?? -kérdezte Zayn.
-Peti itt fog lakni míg nem találunk neki egy házat és megpróbáljuk őt jó emberré formálni. -mondtam Zaynnek.
-Nem hiszem hogy ez jó ötlet. Te mondtad hogy milyen veszélyes. -mondta Zayn.
-Azt mondta hogy megváltozik. -érveltem Peti mellett aki míg mi beszélgettünk vissza fordult a hűtő felé kaját keresni.
-És te ezt elhiszed neki? Mindig ezt mondják aztán tökre teszik mások életét. -mondta Zayn.
-Csak bízd rám én elintézem. -mondtam és egy csókot nyomtam Zayn szájára. Majd fogta magát és felballagott a szobájába.
-Éhes vagy?? -kérdeztem. Peti nem valami jól tud angolul szóval magyar nyelvet kel használnom amit nem bánok mert nagyon régen beszélgettem az anyanyelvemen.
-Már nem. -mondta és megette a maradék sütit amit a hűtőben talált.
-Honnan tudtad hogy Zayn itt lakik?? -kérdeztem.
-Elég volt rögtön az utcán szembe jövő első embertől megkérdeznem. Elég híres pasid van. -mondta nevetve.
-Mire volt jó az hogy megfenyegettél egy kómában lévő embert?? -kérdeztem.
-Muszáj megbosszulnom a csapatom miatt. Tudod menőbb lehetek ha megbosszulom. Ez ilyen feladat szerűség ezért meg kell értened. Meg kell értened hogy én csak a banda miatt vagyok ilyen. Legbelül még ugyanugy szeretem Orsit. De ha a nem csinálom meg a feladatot akkor repülök és azt nem szeretném. -mondta Peti.
-Miért jó ez a banda?? Miért jó gyerekeket verni és öregeket kirabolni?? -kérdeztem.
-Tudod úgy érzem hogy tartozom valahova és ettől menő leszek. Ha nem lennék benne akkor a suliban csak egy senki lennék. Minden diák álma hogy hozzánk tartozzon. És ha egyszer belépsz nincs kiút. -mondta Peti.
-De nem lennél senki. Hiszen mindenki valaki, mindenki különleges csak vannak olyanok akik ezt nem látják magukban mert nem is keresik. -mondtam.
-Na oké most már túl sok érzelem van itt a levegőben szóval kaphatok egy ágyat ahol meghúzom magam? -kérdezte Peti felkapva a hátára a táskáját.
-Várj. . Ma alszol csak itt Zaynnél. Holnap hazaviszlek az Orsival közös házunkba. Reggel Zayn szüleivel kedves leszel és nem fogsz bunkózni. Tudsz angolul ha nagyon akarsz,de nem kell velük beszélgetni. Ne mondj magadról semmi rosszat ,azaz ami vagy annak az ellenkezőjét meséld nekik. Értve vagyok?? -kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Igen is. -mondta majd megmutattam neki az egyik üres szobát. Most vettem csak észre hogy végig csak egy törölköző volt rám tekerve. Zayn szobájába belépve álmában találtam őt. Haja kócosan terült szét a párnáján és édesen szuszogott. Amilyen halkan csak tudtam osontam be és kaptam magamra a pizsim. Óvatosan  bebújtam mellé az ágyba és arcára egy puszit nyomtam mire mocorogni kezdett és felém fordult de még mindig aludt. Tudom hogy furcsán hangzik de sokáig azt néztem hogy hogy alszik. Hallgattam minden egyes lélegzet vételét és ez nagyon megnyugtatott.

Louis szemszöge

Reggel mikor kinyitottam a szemem nagyon kívántam a drogot. Olyan érzés volt mint aki már az éhen halás szélén áll. A torkom kapart és égett. Nyitódott az ajtó és Lana lépett be rajta. 
-Látom szenvedsz. -mondta és mosolyra húzta a száját.
-Adjon egy szemet. Ígérem nem fogom elmondani senkinek. -könyörögtem neki.
-Ezen  a héten napi 2-öt kapsz és egyre fog csökeni az adag. Így fokozatosan fogsz leszokni,de nagyon nehéz lesz. -mondta Lana miközben a kezembe nyomott egy tablettát amit rögtön le is nyeltem. Végre visszajött az az érzés amit annyira szeretek. Ám most sokkal hamarabb elmúlt mint szokott. Mikor magamhoz tértem már egyedül voltam a szobába. 

Niall szemszöge
Reggel arra keltem hogy a mellettem fekvő Zsuzsi beszél és mocorog álmában. Először nem törődtem vele majd mikor egyre hangosabb kezdett és már szó szerint kiabált akkor felkeltettem. Ijedten ült fel az ágyba majd rám nézett és tekintetében félelem volt.
-Elfognak kapni. Nem akarom hogy bajod legyen. -kiabálta,de én erősen a mellkasomhoz szorítottam.
-Csak álmodtál. Nincs semmi baj, itt vagyok. -mondtam és simogattam a haját. Mikor a légzése egyenletes lett elengedtem és magam felé fordítottam. 
-Köszi. -suttogta.
-Szeretlek. -mondtam.
-Én is. -mondta és megcsókolt. Annyira szeretem ezt a kis apró lányt hogy elmondani nem tudom. Mikor szomorú vagyok akkor is fel tud vidítani. Csupán azzal mosolyt csal az arcomra hogy rám néz azzal a huncut mosolyával. Semmi nem állhat közénk. Minden erőmmel azon vagyok hogy megvédjem,hogy ne essen semmi baja. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése