2014. március 18., kedd

30. rész / Epilogus

 Sziasztok kedves olvasók!
Nem szeretnék most hosszú monológot írni hisz később megteszem majd. Szóval remélem tetszeni fog ez a rész mindenkinek. További szép napot! 

Orsi szemszöge
3 hete fekszek ebben a kórteremben. Legalábbis mióta ébren vagyok. Azóta rengeteg minden történt. Kezdjük az elején. Mikor felébredtem csak Louist láttam a szemem előtt. A kék ragyogó szeme aggodalmasan tekintett rám. Megakartam kérdezni hogy hol vagyok és hogy miért vagyok itt,de a torkomból egy szó sem jött ki. A számat nyitottam ki-be de nem tudtam egy szót sem kinyögni. Louis továbbra is nézett de a szememet nem bírtam nyitva tartani. Valahogy jeleznem kellett neki. Így hát minden erőmet összeszedtem és kinyögtem  egy szót ami a "Szeretlek " volt. Louis mosolyogva rámnézett majd hosszan megcsókolt. A további napokban Louis el sem mozdult mellőlem. A többiek látogatásakor mindannyian hosszan és egymás szavába vágva meséltek nekem arról hogy mi történt velem. Mikor megtudtam hogy több hónapig kómába voltam nagyon meglepődtem hiszen semmire nem emlékszem. Utolsó emlékem az hogy a egy kocsi csapódik a busz oldalába. Nagyon jó volt hogy mindig volt mellettem valaki. Legtöbbször Louis de neki is kellett aludnia és ilyenkor valaki más maradt velem. Apa és anya is meglátogatott,de megtudtam hogy anya miatt majdnem meghaltam így dühöt éreztem iránta. És ami a külsőmet illeti azt eléggé szégyenlem. Ez idő alatt több mint 20 kilót fogytam így most úgy nézek ki mint egy csontváz,de már Petra segítségével ez alatt a 3 hét alatt felszedtem 7 kilót így kezdek normálisan kinézni. A hajam mostanra kis rövid fülig érővé nőtt,de mikor felébredtem teljesen kopasz voltam hiszen a nővérek nem mosták ezért inkább levágták. Szóval nem lennék most ilyen jó állapotban ha nem lennének ilyen fantasztikus barátaim.
-Min gondolkozol drágám? -zökkentett ki a gondolatomból Louis.
-Semmin,mehetünk -mondtam mert Louis már a táskáimmal a kezében állt az ajtóban.A kórházból kilépve olyan érzés kerített hatalmába mint a mesékben lévő hercegnő akit a toronyba zártak kiszabadítja a szőke herceg. December 24.-e van így nem tudtam a rügyező fákban gyönyörködni. De ehelyett a hó kövér pelyhekben hullott az égből. A kórház körüli területet teljesen befedte így minden fehér színben virított.
*
Louis leparkolt a közös házuk előtt és óvatosan kisegített a kocsiból. A házba belépve meglepetés fogadott. Mindenki akivel szoros kapcsolatban állok,mindenki akit szeretek itt állt előttem a szépen feldíszített nappali kellős közepén. A fejük felett egy tábla szerepelt rajta az "Isten hozott itthon" felirat. Mindenkit egyesével végig öleltem és pusziltam. Majd leültünk a kanapéra és körbe néztem. Zsuzsi és Niall szorosan egymás mellett ült és Niall félkezével átölelte Zsuzsit. Petra mellettem foglalt helyet mellett Zayn aki egy pillanatra nem vette le a szemét Petráról. Loius természetesen mellettem ült és keze szorosan fogta közre az enyémet. Liam Louis húgával Nikyvel beszélgetett és Harry  figyelte őket mert Louis megbízta őt hogy figyelje őket ne hogy túl messzire menjenek mert hát a húgáról van szó.Luca Zsuzsi húga Harry mellett ült és a fiú minden mozdulatát követte a szemével miközben nővérével beszélgetett. Petra éppen arról magyarázott nekem hogy milyen jó az egyetemen neki és hogy milyen sok "jó fej" ember van ott. Én közben a karácsonyfát néztem. Gyönyörűsége ámulatba ejtett. A sok gömb csillogott a rájuk vetődő fénytől és égők sokasága világította meg.
-Orsi figyelsz rám? -kérdezte Petra és az arcom elé emelte kezét hogy észrevegyem.
-Bocsi. Megismételnéd mégegyszer? -kérdeztem mikor ráfigyeltem.
-Hagyjuk szerintem. -legyintett Petra. Pár percig csöndbe voltunk majd felkiáltott.
-Ajándékozzunk. -állt fel Petra. Ez persze mindenki szerint jó ötlet volt. Körbe ültük a karácsonyfát és mindenki átadta az ajándékát a másiknak.Rengeteg ajándékot kaptam én is és persze mindenki is. A következő pillanatban azt vettem észre hogy Zayn a zsebében kotorászik majd Petra felé fordul.

Zayn szemszöge
Meg kell tennem. Most pont jó időzítés lesz ehhez. A zsebembe túrtam majd a fiúkra néztem akikkel már megbeszéltem mindent. Mindannyian rám bólintottak majd felálltam. Petra és a lányok meglepődve néztek rám. Leguggoltam Petra elé és elő vettem a dobozt. Óvatosan kinyitottam majd Petra elé tartottam. Hirtelen elakadt a lélegzete és a szája elé kapta a kezét.Mostanra minden szem ránk szegeződőtt. 
-Munkácsy Petra. Megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül? -kérdeztem és feszülten vártam a válaszát.
-Igen Zayn. Szívesen hozzád megyek. -mondta de a végét alig tudta kimondani mert felkaptam és megpörgettem. Majd hosszasan megcsókoltam. A többiek hangos tapsban és örjöngésbe kezdtek. 

Orsi szemszöge
*5 év múlva
Elmondhatom hogy a világ legboldogabb emberei közé tartozok. Imáron a 2. egészséges és csodaszép gyermekemet várom. Sok kismama irigykedhet rám hiszen mindem megvan. A barátnőmmel Petrával járok kismama tornára aki éppen most várja első gyermekét a férjétől Zayntől. Ennél boldogabb életet el sem tudnék képzelni. Igaz ideáig nehéz és szörnyű út vezetett de megérte. Hisz nincs az életben fontosabb mint én és a szerelmem meg a gyermekeim és barátaim. Ezek mind megvannak nekem.  
Me and my love