29.Ilyen csak a mesékben van

Kedves olvasóim.

Sajnálom de ez az utolsó előtti rész az egész blogból. A 30. rész utána bezárom a blogot mert már nem tudok mit írni bele. Remélem megértitek. 

Niall szemszöge

A hír után mindketten sokkos állapotba kerültünk. Zsuzsi elkezdett pityeregni és sehogy sem sikerült megnyugtatnom. Nem hiszem el hogy Orsi szülei képesek ilyenre. A saját lányukról van szó akit szeretnek. Ha nekem lenne egy lányom biztos hogy nem engedném el ilyen könnyen. Amilyen gyorsan csak tudtunk bepattantunk a kocsiba és a kórházba hajtottunk. Útközben felvettük Lucát akit már értesítettünk a hírről. Luca nem sokat találkozott Orsival de úgy érezte hogy neki is el kell tőle köszönnie. A kórház folyosóján sétáltunk szomorúan. Mindenki csendben volt már így este felé csak egy-két nővér szaladgált ki-be egyik kórteremből a másikba. Orsi kórterme előtt ott állt az összes barátunk akinek fontos Orsi. Ahogy körbenéztem szomorú arcokat láttam. A lányok egymáshoz futottak és megölelték egymást miközben sírtak. Én oda mentem a fiúkhoz akik éppen beszélgettek.

Harry szemszöge

A percek teltek és teltek. Kettesével mentünk be a terembe és búcsúztunk el. Miután mindenki elbúcsúzott Orsitól hazament. Mindenki kivéve én. Ott ültem Orsi mellett és néztem. Magam elé képzeltem hogy mi lett volna ha Orsi felébred. Élhette volna az életét Louissal. Magam előtt látom a pici Tomlinsonok állandó nevetésüket és humorukat amiket apjuktól örököltek. És persze a szépségüket amit Orsitól. Hirtelen nyílt az ajtó és Louis osont be rajta. Kezébe egy oxigén palack volt. Mikor meglátott meglepődve nézett rám.

-Harry. Te nem mentél el a többiekkel? -kérdezte.

-Nem. De neked nem a szobádba kéne ülnöd egy ágyon?? -kérdeztem és felálltam.

-Muszáj volt Orsihoz jönnöm. Harry nem hagyhatom hogy elaltassák. Nem tehetik és ezt meg kell akadályoznom. El kell vinnem innen Orsit. Beszállok vele egy taxiba és a legközelebbi kórházba viszem. -mondta és Orsihoz lépett.

-Egy oxigén palackkal nehéz lesz elvinned. Útközben meghalna. -mondtam.

-Ugye nem akarsz megakadályozni. Előre szólok hogy ha igen akkor muszáj lesz téged leütnöm. -mondta Louis.

-Nyugi. Segítek neked,mert egyedül nem fogod tudni megcsinálni.-mondtam és megkönnyebbülve sóhajtott majd megölelt.

-Köszi. -suttogta a fülembe.Megbeszéltük a tervet Louissal majd én kiosontam a folyosóra. A nővérek mellett könnyen elsuhantam úgy hogy nem vettek észre.A raktárba érve minden fontos eszközt beledobtam egy zsákba. Utána kifutottam a kocsimhoz és a mentő parkolóra álltam. Mikor visszaértem Orsi kórtermébe Louis már helyezte át Orsit a másik gurulhatós ágyra. Találtam egy könyvet amiben részletesen minden le volt írva az életben tartó gépek használatáról. De könnyen áttudtam kötni a csöveket mert anya nővér és kiskoromba rengetegszer láttam hogy hogy csinálja. 

Louis szemszöge

Nagyon megörültem hogy Harry segít a mentőakciómba. Így belegondolva tényleg nem sikerült volna egyedül. Míg Harry hozta a cuccokat addig én óvatosan átemeltem Orsit a másik ágyra. 

-Ne aggódj megmentelek szerelmem. -mondtam és puszit adtam a homlokára. Harry gyorsan átpakolta Orsi csöveit és egyéb dolgait és készen is voltunk. 

-Elterelem a biztonsági őr figyelmét te addig vidd a kocsiba.Az ágy lábait összetudod csukni. Hátul le vannak döntve az ülések így könnyen beteszed ágyastul,de siess. -mondta Harry és lepacsiztunk. Akadály nélkül kijutottunk a kórházból. Ám pechünkre pont kint állt 2 orvos. 

-Elnézést de mit csinál?? -kiabált oda nekem az egyik. Amilyen gyorsan csak tudtam betettem Orsit a kocsiba majd én is beszálltam,de az orvos már majdnem mellettem állt. Harry menet közben bepattant az anyós ülésre. Szerencsére pont időben indultunk el. 

-Louis ad át a volánt és menj hátra Orsihoz. -adta az utasítást Harry. Engedelmeskedtem majd hátra másztam Orsihoz. Megfogtam a kezét és erősen megszorítottam. Egy várossal odébb mentünk egy kórházba. Megálltunk a pakolóba és amint észrevették hogy egy kórházi ágyat visszünk idejött pár orvos és nővér és bevitte az épületbe Orsit. Végig mentem mellette. Egyszer csak Orsi tüdeje villámgyors sebességgel kezdett le és fel emelkedni.

-Gyorsan orvost! Gyorsan vagy meghal! -kiabálták a nővérek. Harryvel kétségbe esve néztünk egymásra. Egy orvos szaladt ide és kezdte újra éleszteni. 

-Gyerünk már! -kiabáltam rá.

-Sajnos már nem tudjuk visszahozni. -mondta és befejezte  Orsi mellkasának nyomkodását.

-Sajnálom de meghalt. -mondta a doki. Hirtelen megfordult velem a világ. Egy utolsó csókot nyomtam a szájára majd a földre estem és sírni kezdtem. Harry leült hozzám a földre és átölelt.

-Majdnem megmentettem. Miattam halt meg. -mondtam zokogva.

-Nem a te hibád. -mondta Harry. Az nővérek elkezdték letakarni egy fehér lepedővel őt,mikor az egyik felsikoltott. Mindenki oda kapta a tekintetét. 

-Lélegzik! -kiabálta. Hirtelen mindenki kapkodni kezdett és rögtön tolták is egy kórterembe őt. 

-Él?? -kérdeztem Harrytől mert nem nagyon értettem mi történt itt előbb.

-Igen Louis. Megmentetted a csókoddal. -mondta és boldogan megölelt. Ezt nem hiszem el. Megmentettem az életét. Minden mehet tovább a rendes kerékvágásba. Később bementünk hozzá. Leültem mellé és megfogtam a kezét. Óvatosan megszorította és kis résre nyitotta a szemét.

-Szeretlek Louis. -ennyit mondott csak és több nem is kellett nekem. 

-Én is. -mondtam és megcsókoltam. Eddig azt hittem ilyen csak a filmekben van hogy a hercegnő felébred a herceg csókjától de úgy néz ki létezik ilyen. Bármi megtörténhet. De most itt a legfontosabb az hogy itt vagyok: Én és a szerelmem. -Me and my love.