Zayn szemszöge
Nagyon zavart,hogy nem mentem el Petrához,de Perrie annyira rám mászott,hogy nem tudok ,hogy átmenni hozzá.
-Perrie amúgy mi is történt veled ,hogy kórházba kerültél?? -kérdeztem .
-Meghúzodott a lábam. -mondta Perrie.
-Átmegyek a barátnőmhöz. -álltam fel,de Perrie hamar felpattant és elém állt.
-Majd én elszórakoztatlak. -mondta és a számnak esett. Olyan hirtelen történt ,hogy nem is tudtam hogy reagálni rá. Nyitódott az ajtó és Louis lépett be mosolyogva. Amint ránk nézett egyből lehervadt a mosolya és mérgesen kiment. Úristen én mit csinálok.
-Állj. -toltam el magamtól erősen Perriet.
-Talán nem tetszik?? -kérdezte,de nem válaszoltam hanem kirohantam a szobából egyenesen Louis után. Remélem nem mondja el Petrának.
-Louis. -kiabáltam utána mikor láttam a folyosó túlsó felén. Hátra nézett majd bement egy kórterembe. Gyorsan oda siettem a kórteremhez és megálltam a roló előtt. A szobába Petra feküdt az egyik ágyon míg Louis a széken ült.
Louis szemszöge
Petra már nagyon kíváncsi volt a válaszomra.
-Ha Louis?? -kérdezte Petra.
-Jól van és semmi baja. -mondtam.
-Akkor miért nem jött át?? -kérdezte.
-Nem szabad neki megerőltetnie magát. -mondtam.
-Akkora baja van?? -kérdezte és már a sírás szélén állt.
-Hát mondhatjuk. -mondtam de meg is bántam mert Petra sírva fakadt. Ekkor kicsapódott az ajtó és Zayn rontott be.
-Nekem nem jelentett semmit az a csók! -kiabálta Zayn.
-Milyen csók?? -kérdezte Petra meglepetten. Zayn rám nézett mire én megráztam a fejem.
-Nem mondtad el neki?? -kérdezte halkabban mint az előbb.
-Nem. -mondtam.
-Akkor én megyek is. -mondta és hátrafelé lépkedett.
-Zayn Jawadd Malik állj meg!! -mondta mérgesen Petra .
-Na én hagylak is titeket. -mondtam és kisiettem.
Zayn szemszöge
-Zayn milyen csók?? -kérdezte Petra.
-Petra én nem tudtam mit csinálni. Perrie csak úgy nekem ugrott. -mondtam őszintén.
-Csak úgy magától?! -kiabálta Petra mérgesen.
-Kérlek ne haragudj. -próbáltam meg fogni a kezét de elhúzta.
-Ne érj hozzám, menj inkább Perriekéhez. -mondta mérgesen ,de közben sírt és nekem meg a szívem szakadt meg.
-Petra beszéljük meg. -kértem halkan.
-Hagyjál már!! Menj innen!! Louis,valaki!! -kiabált Petra.
-Petra kérlek. -mondtam.
-Menj innen te féreg,undorodom tőled. -kiabálta. Egy nagy darab ember jött be.
-Segítsek hölgyem?? -kérdezte Petrától.
-Igen legyen szíves vigye ki ezt az embert. -mondta Petra.
-Ismeri?? -kérdezte a biztonsági. Petra rám nézett majd újra a biztonságira végül kimondta az a szót amely szíven ütött.
-Nem. -mondta maga biztosan. Az őr megfogta a karom és kivezettet. Louis éppen akkor jött a folyosón.
-Mit csináltál vele?? -kérdezte,de én nem tudtam megszólalni. Elment mellettem és bement a kórterembe.
*Másnap
-Rendben akkor viszontlátásra. -fogott kezet velem a doki.
-Viszlát. -mondtam és a cuccommal kimentem a kórteremből. Hosszan kifújtam a levegőt,megkönyebbülésemre,hogy végre elmegyek ettől a kurvától jó messzire. A melletem lévő terem kinyílt és mosolyogva lépett ki rajta Petra. Mögötte rögtön Louis vitte a saját és Petra cuccát.
-Akkor itt várj meg,gyorsan elugrok Harryért. -mondta Louis és lettete a cuccokat egy székre és leültette Petrát. Petra ült ott egy darabig míg észre nem vett engem. Ekkor felállt és az ellenkező irányba indult el a mankójával. Ám rosszul lépett és a földre esett. Gyorsan odarohantam és hátulról átfogtam és felállítottam. Megfogta a mankóját és ment volna ám megállítottam.
-Semmi köszönöm?? Semmi köszönöm fekete hercegem?? -kérdeztem tőle és szája egy kis mosolyra húzodott,de direkt úgy csinálta,hogy ne vegyem észre de észre vettem.
-Nincs mit mondanom neked és nincs mit megköszönnöm-mondta makacsan.
-De egy hercegnek kell egy hercegnő is-vágtam rá kapásból.
-Erre a szerepre tökéletesen megfelel Perrie-mondta és hátat fordított nekem.
-De nekem te vagy a hercegnőm-mondtam és keze után nyúltam,magam felé fordítottam Petrát és ajkaimat övéire tapasztottam,de ő ellökött magától.De engem ez nem tántorított vissza,visszaléptem hozzá forró csókot nyomtam ajkaira.
-Szeretlek-mondtam.
-Örökké.
*5 hónap múlva
-Rendben akkor viszontlátásra. -fogott kezet velem a doki.
-Viszlát. -mondtam és a cuccommal kimentem a kórteremből. Hosszan kifújtam a levegőt,megkönyebbülésemre,hogy végre elmegyek ettől a kurvától jó messzire. A melletem lévő terem kinyílt és mosolyogva lépett ki rajta Petra. Mögötte rögtön Louis vitte a saját és Petra cuccát.
-Akkor itt várj meg,gyorsan elugrok Harryért. -mondta Louis és lettete a cuccokat egy székre és leültette Petrát. Petra ült ott egy darabig míg észre nem vett engem. Ekkor felállt és az ellenkező irányba indult el a mankójával. Ám rosszul lépett és a földre esett. Gyorsan odarohantam és hátulról átfogtam és felállítottam. Megfogta a mankóját és ment volna ám megállítottam.
-Semmi köszönöm?? Semmi köszönöm fekete hercegem?? -kérdeztem tőle és szája egy kis mosolyra húzodott,de direkt úgy csinálta,hogy ne vegyem észre de észre vettem.
-Nincs mit mondanom neked és nincs mit megköszönnöm-mondta makacsan.
-De egy hercegnek kell egy hercegnő is-vágtam rá kapásból.
-Erre a szerepre tökéletesen megfelel Perrie-mondta és hátat fordított nekem.
-De nekem te vagy a hercegnőm-mondtam és keze után nyúltam,magam felé fordítottam Petrát és ajkaimat övéire tapasztottam,de ő ellökött magától.De engem ez nem tántorított vissza,visszaléptem hozzá forró csókot nyomtam ajkaira.
-Szeretlek-mondtam.
-Örökké.
*5 hónap múlva
Petra szemszöge
Ez alatt az 5 hónap alatt rengeteg dolog történt.Röviden összefoglalom. Én sikeresen felvételiztem az Oxfordra. Ja és a lábam is már teljesen begyógyult. A fiúk lefújták ezt a turnét és majd máskor mennek. Niall szerencsére felébredt és márcsak lábadozik otthon Zsuzsival. Orsit áthozták ide a londoni kórházba. Sajnos ő még mindig kómában van. Emiatt Louis teljesen össze zuhant és rászokott a drogra és ki sem mozdul otthonról. Mi a többiekkel próbálunk vele mindig beszélni de nem tudunk rá sehogy sem hatni. A drogot házhoz hozza neki egy ember,de ez ellen sem tudunk mit csinálni. Nem egyszer víritott már a címlapokon.
-Min gondolkozol ennyire szívem?? -kérdezte Zayn.
-Ja semmin. -válaszoltam és kikeltem az ágyból. Ez az éjszaka csodálatos volt. Magamra vettem Zayn egyik pólóját és lementem a konyhába. Olyan csöndes ez a ház Orsi nélkül. Zayn nagyon sokszor alszik itt hogy ne legyek egyedül és persze én is szoktam náluk. Ma megyünk Louishoz utána meg Orsit látogatjuk meg.
-Indulhatunk?? -kérdezte Zayn az ajtóban.
-Persze. -mondtam és elindultunk. Beugrottunk egy kisboltba Louisnak venni valami kaját. Louis háza nagyon rendetlenül nézett ki és elhagyatottnak. Belülről meg még rosszabb. Mindenhol eldobált ruhák és tömérdek szemét.
-Hol van?? -kérdeztem Zayntől.
-Nem tudom,nézzük meg a fürdőbe. -mondta. A fürdőben találtuk meg és éppen a kádban ült ruhában.
-Te meg mit csinálsz?? -kérdeztem egy kicsit hangosabban.
-Fürdök. -mondta Louis.
-Víz nélkül?? -kérdezte Zayn.
-Ja én azt hittem hogy van benne. -mondta és úgy csinált mintha lubickolna.
-Na gyere haver szállj ki. -mondta Zayn és kihúzta Louist a kádból.
-Már megint be vagy tépve?? -kérdeztem és megemeltem a fejét hogy bele nézzek a szemébe.
-Csak kicsit. -mondta Louis.
-Louis be kéne ezt fejezdned. -mondtam.
-Nem szeretném,nekem így jó. És egyébként is titeket mit érdekel hogy mi van velem? Takarodjatok innen,menjetek vissza a szép és tökéletes életetekbe,ahol minden rózsaszín. -kiabálta Louis.
-Louis nyugodj meg. -mondta Zayn.
-Nem Zayn. Te nem tudod,hogy milyen ha a barátnőd már 5 hónapja kómába van és az sem biztos,hogy fel fog kelni. Te még nem éreztél akkora hiányt és akkora üreséget a szívedbe. -kiabálta de közben sírt.
-Igazad van Louis. -mondta Zayn. Odaléptem Louishoz és megöleltem. Elöszőr csak állt majd erősen visszaölelt. Zayn csak állt és nézett minket.
-Na Louis szépen most idejössz. -mondtam mikor elengedtem és a kádhoz vezettem. A fejét lenyomtam és lelocsoltam vízzel.Így egy kicsit magához tért.
-Na most szépen lemész és eszel valamit. -mondtam Louisnak. Leültettük az asztolhoz majd elmentünk. A kórházban már rutinosan mentünk. A kórterem előtt megálltunk.
-Zayn kint maradnál légyszi. -fordultam felé.
-Persze. -mondta és egy csókot adott majd bementem. A szobába egy kis fény sütött be. Minden tele volt ajándékkal,amiket mi és a fiúk hoztunk. Így kicsit jobb hangulat lett itt. Orsi mint mindig az ágyon feküdt. A gép hangosan csipogott jelezve hogy minden rendben. Leültem a székre és Orsira néztem.
-Ma is voltunk Louisnál és nagyon kivan. -kezdtem el mesélni Orsinak. Mindig mikor itt vagyok mesélek Orsinak,mert azt mondták az orvosok,hogy hall engem.
-Nagyon hiányzol mindannyiunknak,de Louist viseli meg a legjobban a hiányod. Még mindig drogozik és sehogy sem tudjuk leszoktatni. Itt csak te tudnál segíteni. Kérlek minnél gyorsabban ébredj fel,mert már én sem tudom magam tartani sokáig. Orsi nagyon hiányzol. -mondtam és sírva fakadtam.
-Én hiszek abban hogy felfogsz ébredni.
Sziasztok!
Hát eddig még fogalmazzunk úgy hogy boldog volt,de most egy ideig ilyen szomorú hangulatú lesz. Remélem el nyerte a tetszéseteket.
