28. Elmegyek örökre

Petra szemszöge

Reggel álmosan csoszogtam le a konyhába ahol Zayn már nagyban főzte a reggelit. Leültem az asztalhoz és ráhajtottam a fejem. Úgy érzetem hogy nyomban elalszok.

-Jó reggelt.-mondta Zayn mikor elsuhant mellettem de visszafordult egy apró reggeli csókért majd folytatta a munkát. 

-Nem láttad Petit?? -kérdeztem.

-Nem pedig egy ideje fent vagyok.- mondta.

-Megyek megnézem. -mondtam és elindultam a konyhához közeli kis szobához. Lassan nyitottam be hogyha alszik akkor fel ne keltsem ám a szoba üresen állt. Kezdek rosszat sejteni. Amilyen gyorsan csak tudtam vissza mentem Zaynhez.

-Peti nincs a szobájába. -mondtam.

-Akkor hol van?? Az ajtó be van zárva. -mondta és az emeltre siettünk. 

-Nézzük meg Walijhanál. -tanácsoltam. Zayn mérgesen csörtetett be Walijha ideiglenes szobájába. 

-Walijha!! -kiabálta Zayn dühösen. Befutottam a szobánkba a telefonomért ám amint beléptem az állam a padlót surolta. Zayn mögém állt és kíváncsian nézte mit nézek de amint meglátta arrébb lökött és erőszakosan lerángatta az éppen Walijhaval smároló félmeztelen Petit az ágyról és a nyakánál fogva kirángatta a szobából. Walijha sírva fakadt én meg Zayn után szaladtam.

-Engedj már el te vadállat. -kiabálta Peti ám Zayn nem reagált hanem a bejárati ajtón kívülig rángatta. Ott elengedte és a földre lökte.

-Mit képzelsz magadról te kis szarházi?? -üvöltötte Zayn majd egy erőset Petibe rúgott aki nyögve fordult a másik oldalára.

-Zayn fejezd be! Ezzel nem oldasz meg semmit max megölöd. -álltam elé megvédve Petit.

-Petra ebbe ne avatkozz bele. Majdnem elvette a húgom szüzességét. -mondta majd megindult de előtte álltam így könnyen megfogtam.

-Zayn ő az öcsém. Annyira fontos nekem mint neked Walijha. Megvédem az életem árán is. -mondtam magabiztosan. Zayn a hallotak miatt megfordult és bement a házba de maga mögött erősen csapta be az ajtót. Legugoltam a földön fekvő Petihez. 

-Te sose fogsz megváltozni. -mondtam és egyenesen a szemébe néztem. Csalódott voltam hogy ilyen öcsém van. 

-Petra kérlek bocsáss meg. -mondta és felült.

-Elegem van már abból hogy állandóan megbocsátok neked és te mindig újra és újra csinálsz valami nem helyén valót és utána epekedsz a bocsánatomért. Eljátszottad a bizalmamat. -mondtam és felálltam. Peti követte példámat bár látszott rajta hogy fáj a hasa amiért Zayn belerúgott.

-Petra tudom hogy milyen vagyok de én ez vagyok és nem tudok megváltozni. Viszont Walijha olyan mint egy angyal. Este wc-re mentem és mikor kijöttem ott állt előttem. Kedvesen szólt hozzám és a szeretet sugárzott belőle. Nagyon jól elbeszélgettem vele utána meg nála aludtam és mivel egy személyes volt az ágy így csak összebújva tudtuk aludni. Aztán reggel megvártuk míg mindketten lementek majd átsurrantunk a szobátokba és gondolom innen már tudod. Olyan másnak érzem magam mellette. Petra hidd el hogy nem feküdtem volna le vele. Igaz nagyon akartam de érzetem hogy ő még nincs kész rá. Hadd maradjak itt vele. -mondta Peti. 

-Már nem bízok benned. Mi van ha csak hazudsz és ezzel a dumával akarsz itt maradni? -kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Akkor szembe kell veled szállnom. Én szeretném jobban megismerni Walijha-t. -mondta Peti.

-Oké most elindulsz az én házamba és én majd utánad viszek mindent viszont Zayn házába többet nem jössz. -mondtam és befelé indultam a házba.

-De így nem mehetek végig az egész utcán. -szólalt meg Peti mögülem és hátra nézve láttam hogy csak egy póló és egy boxer volt rajta. Ahogy ott állt hirtelen kitört belőlem a nevetés.

-Te most kinevetsz?? -kérdezte mosolyogva. 

** Zayn szemszöge

Miután vissza mentem a házba rögtön Walijha-hoz mentem. Az ágyon ült és a takarót ölelve magához ült és sírt. Odamentem  hozzá és leültem az ágy szélére. Megfogtam a kezét és magamhoz öleltem. Erősen a pólómba kapaszkodott. 

-Nagyon haragszol?? -kérdezte miután elengedtem.

-Nem. -mondtam mosolyogva.

-Már 16 éves vagy. Tudsz magadra vigyázni. -mondtam és felhúztam az ágyról. Átkísértem a szobájába majd Petra telefonjának csörgésére lettem figyelmes. Gyorsan megkerestem és a fülemhez emeltem.

-Zayn Malik. -szóltam bele.

-Jó napot kívánok a helyi kórházból keresném Munkácsy Petrát. Tudná adni?? -kérdezte egy női hang.

-A barátja vagyok. Nyugodtan elmondhatja nekem is. -mondtam.

-Értesítem önöket hogy az a döntés született a hozzátartozóktól hogy holnap pontban délben lekapcsoljuk Hessz Orsolya kisasszonyt a kórházi gépekről. A család minket bízott meg hogy értesítsem önöket. -mondta de én hirtelen levegőt is elfelejtetem venni. 

-Ez most valami átverős show?? -kérdeztem.

-Sajnos nem uram. A család magabiztos döntést hozott és kéri önöket hogy búcsúzzanak el a hölgytől míg van esély. -mondta.

-Rendben köszönöm szépen visszhall. -mondtam és letettem a telefont. Megfordultam és Petra állt az ajtónál.

-Ki volt az?? -kérdezte.

-A kórház. Petra én nagyon sajnálom de Orsit lekapcsolják a gépekről örökre. -mondtam és a végén már én is a sírás közelébben álltam.

-Mi?? Ez nem igaz. -mondta sírva.

-Sajnálom de igen. -mondtam.

-Meglátogatjuk és elbúcsúzunk tőle rendesen. -próbálta erősnek tettetni magát ám nem nagyon sikerült neki.

-Jól vagy?? -kérdeztem. Sírva megrázta a fejét és hozzám bújt.
-Tudtuk hogy el fog jönni ennek az ideje. -mondtam miközben a fejét simogattam.
-De nem bírok belegondolni. -mondta Petra sírva.
-Megbírkozunk ezzel mint minden mással. -mondtam.

Harry szemszöge

Reggeli futásomból hazaérve Liamet már ébren találtam. Már kezdjük megszokni hogy kettecskén élünk. Nagyon hiányzik a srácok hangos nevetéseik és vitatkozásaik. Már semmi nem olyan mint régen. A rajongóinkat kezdjük egyre jobban elveszíteni. Megunják a folyamatos várakozást az iránt hogy egyik nap bejelentjük hogy visszatérünk. Rengeteg interjún voltunk az utóbbi időben Liammel,de mindig ugyanazt a berögzült dumát mondtuk.Ha kimegyek az utcára akkor csak rám néznek és azt mondják: "Jé itt van Harry." Régen nem tudtuk magunkról leszedni őket most meg nem érdekeljük őket,de persze én megértem őket. Már több mint 5 hónapja semmi új hír, semmi új zene. Persze van még egy-kettő olyan lány aki még szeret minket és támogat mert tudja milyen nehéz ez nekünk. 

-Harry min gondolkozol így?? -kérdezte Liam a Tv mögül. 

-Azon hogy hogy ment tönkre az életünk egy másodperc alatt. -mondtam.

-Ne rágódj ilyeneken. Így történt és már semmit nem tehetünk ellene. -mondta Liam és maga mellé invitált. A Transformers ment éppen a Tv-ben így leültem és néma csöndben néztük végig az egész filmet. Hirtelen megcsörrent Liam telefonja. Felpattant és előhalászta a zsebéből. 

-Igen tessék. -szólt bele komolyan.

-Mi?? Nem, nem tehetik ezt. Ez hülyeség. -mondta Liam. Nagyon zavart hogy a készülék másik oldalán lévő személyt nem hallom. 

-Rendben indulunk. -mondta Liam és letette. 

-Ki volt az és mit akart?? -kérdeztem Liamtől aki lezuhant a kanapéra és egyenesen előre bámult.

-Liam! -szóltam rá erősebben.

-Zayn volt. Orsit lekapcsolják holnap a gépekről. Azt mondta menjünk és búcsúzzunk el tőle. -mondta de még mindig nem nézett rám.

-Ez valami vicc?? -kérdeztem.

-Bárcsak az lenne. -mondta Liam. Leültem mellé és megöleltük egymást és úgy sírtunk.Később felhívtam Niallt és elmondtam nekik is. Zsuzsi majdnem sokkot kapott és Niall gondolom most azon van hogy magabiztosságot és szeretet adjon Zsuzsinak. Orsit mindannyian nagyon szeretjük. De most el kell tőle búcsúznunk. Nehéz feladat lesz. Mindenkinek.

27. Nem engedem!

Louis szemszöge

A nap további részében nagyon unatkoztam. Ráadásul még egy kép sem volt a falon hogy azt nézzem. Vagy egy ablak hogy nézzem a fákat és hallgassam a madarak csicsergését ahogy beszélik meg hogy húzódnak el a fagyos tél elől. Csak feküdtem az ágyon és bámultam a fekete falat. Az agyam lelassult és a saját lélegzet vételemet is úgy hallottam mint a légy zümmögését. A szívem dobogása olyan lassan vert mint még sose. Hirtelen Orsi jutott az eszembe. Már több mint 5 hónapja csak ott fekszik és semmit nem tud a külvilágról. Én meg nem hogy ott lettem volna vele. Minden napomat szenvedéssel töltöttem. Oldalra fordítottam a fejem és megláttam az éjjeli szekrényemen lévő képet Orsiról. Biztos Harry hozta ide a szobámból. 

**

A napok teltek és teltek csiga lassúsággal. Lana nagyon sok mindenben segített nekem és most már egyre erősebbnek érzem magam a drog nélkül is. Mivel már elég jó ideje itt vagyok és Lana szerint nagyon jól gyógyulok ezért minden nap sétálhatok a kórház folyosóin. Persze mindig kapok magam mellé egy biztonsági őrt hogy biztosak legyenek hogy nem csinálok semmit. De én már rájöttem hogy a drog nem jó semmire és feleselges így nem tiltakozok az ellen hogy már egyet sem kapok. Néha visszajön az a rossz érzés hogy muszáj be vennem,de Lana ilyenkor nyugtatóan beszél hozzám. Ja igen Lana. Lana egy nagyon kedves és szép lány. Mivel majdnem minden napomat vele töltöm így csak ő van jelenleg nekem és nagyon hiányzik az emberi társadalom. Egyik nap megcsókoltam. Már nem bírtam ki mert olyan hivógatóak voltak az ajkai. Mikor megcsókoltam csak az volt a fejemben hogy hogy csókolt Orsi. Tudtam hogy Lana teljesen belém van zúgva de én nem nagyon éreztem iránta olyat amit ő irántam.Egyik nap sétálgattam a folyosón mikor Liamet láttam meg ahogy egy orvossal beszélget nekem háttal. Megálltam és megvártam míg befejezik majd odamentem hozzá.

-Liam! -mondtam és megöleltem.

-Haver szia. -mondta Liam és visszaölelt.

-Mit keresel itt?? -kérdeztem de nyitódott a mellettünk lévő ajtó és Orsi anyja és a pasija lépett ki.Találkoztam velük mikor még rendszeresen jártam Orsihoz és szinte mindig ők is ott voltak és ahogy hallottam azóta is látogatják őt. 

-Szia Louis. -köszönt Klári.

-Sziasztok. -köszöntem vissza nekik. Klári idejött hozzám és megölelt.

-Remélem egyetértesz a döntésünkkel. -suttogta a fülembe.

-Mivel értek egyet?? -néztem Liamre az ölelés után.

-Nem mondtátok el neki?? -kérdezte Klári Liamtől aki csak megcsóválta a fejét.

-Lekapcsoljuk Orsit a gépekről mert az orvosok szerint semmi esély arra hogy felébred. Hiszen már 5 hónapja kómában van. 10% az esély hogy felébred és az nagyon kevés te is tudod. -mondta Klári és megfogta a kezem.
-Nem,nem. Ne kapcsolják el,mert én érzem hogy fel fog kelni. -mondtam kétségbe esve.
-Louis sajnos már aláírtuk a papírokat. Holnap délben lekapcsolják. Ezt el kell fogadnod. Tovább kell lépned. -mondta Klári és Micheal-el együtt elment. Csak álltam ott és segítség kérően Liamre néztem aki tekintetét a padlóra vezette.Ezt nem tehetik.
-Megyek lebeszélem őket. -mondtam Liamnek aki a karomnál fogva visszahúzott.
-Nem fog menni. Aláírták,érted?? Mi próbáltuk őket lebeszélni de végülis Louis lehet hogy jól döntenek ezzel. Megrendezzük a temetését és elengedjük őt. Itt már nincs helye. Mindenki szomorú nem csak te. De egy idő után mindenki túl fogja tenni magát ezen és te is. Csak a szívünkben marad meg. -mondta Liam.
-Ez nem megy. Miért kell velem mindig csak rossznak történnie? Miért nem lehet egy normális életem? -mondtam már szinte zokogva.
-Gyere. -mondta kitárva a kezeit. Amilyen erősen csak tudtam megöleltem és átáztattam a pólóját.
-Nem hagyom. Akkor sem fogom csak így feladni. -mondtam és elfutottam Liam mellett. A lábam csak vitt és vitt. Orsi terme előtt megtorpantam és bementem. Az éjjeli szekrényen egy papír tömb sorakozott. Belelapoztam Orsi lapjába. Minden bele volt írva. Bele volt írva a kóma, a gyógyszerei és a lekapcsolás dátuma.Mérgesen csaptam össze és vágtam hozzá a falhoz. Leültem Orsi ágyának szélére és megfogtam jéghideg kezét a számhoz emeltem és belepusziltam a tenyerébe.
-Nem fogom hagyni hogy megöljenek. Itt maradok veled és megvédelek,hisz ez a küldetésem ez a feladatom, életem lényege. 

26. Testvéri szeretet

Sziasztok! 

Nagyon-nagyon sajnálom hogy csak most hoztam részt és ráadásul nem is hosszút. Remélem jól megy nektek a suli és jó a félévi bizitek. :D

Zayn szemszöge

A vázát erősen a markomba zártam és a konyhafelé vettem az irányt. A konyha sötét volt csak egy kis fény jött a sarok felől ahol a hűtő állt. Óvatosan befordultam a konyhába és Petit láttam ahogy háttal áll nekem és a hűtőben matat. 

-Mi a f*szomat keresel te itt?? -kérdeztem miközben leengedtem a kezem. Peti lassan óvatosan megfordult és rám mosolygott. 

-Üdv. -mondta és bekapott egy szem szőlőt.

-Kiengedte meg hogy itt legyél?? -kérdeztem mérgesen.Közben Petra sétált mellém. Megállt mellettem és keresztbe fonta a kezét és várta Peti válaszát. 

-Hadd legyek itt egy kicsit. -szólalt meg Peti ám magyarul így én nem értettem.

-Azok után amit a kórházban csináltál?? -kérdezte Petra mérgesen,én meg mint a cölöp álltam ott mivel egy szót sem értettem.

Petra szemszöge

-Megváltozok. -mondta Peti magyarul.

-Itt maradhatsz ha keresel egy normális munkát és nem szemétkedsz Zaynnel. -mondtam.

-Valaki elmondaná ezt az én nyelvemen is?? -kérdezte Zayn.

-Peti itt fog lakni míg nem találunk neki egy házat és megpróbáljuk őt jó emberré formálni. -mondtam Zaynnek.

-Nem hiszem hogy ez jó ötlet. Te mondtad hogy milyen veszélyes. -mondta Zayn.

-Azt mondta hogy megváltozik. -érveltem Peti mellett aki míg mi beszélgettünk vissza fordult a hűtő felé kaját keresni.

-És te ezt elhiszed neki? Mindig ezt mondják aztán tökre teszik mások életét. -mondta Zayn.

-Csak bízd rám én elintézem. -mondtam és egy csókot nyomtam Zayn szájára. Majd fogta magát és felballagott a szobájába.

-Éhes vagy?? -kérdeztem. Peti nem valami jól tud angolul szóval magyar nyelvet kel használnom amit nem bánok mert nagyon régen beszélgettem az anyanyelvemen.

-Már nem. -mondta és megette a maradék sütit amit a hűtőben talált.

-Honnan tudtad hogy Zayn itt lakik?? -kérdeztem.
-Elég volt rögtön az utcán szembe jövő első embertől megkérdeznem. Elég híres pasid van. -mondta nevetve.
-Mire volt jó az hogy megfenyegettél egy kómában lévő embert?? -kérdeztem.
-Muszáj megbosszulnom a csapatom miatt. Tudod menőbb lehetek ha megbosszulom. Ez ilyen feladat szerűség ezért meg kell értened. Meg kell értened hogy én csak a banda miatt vagyok ilyen. Legbelül még ugyanugy szeretem Orsit. De ha a nem csinálom meg a feladatot akkor repülök és azt nem szeretném. -mondta Peti.
-Miért jó ez a banda?? Miért jó gyerekeket verni és öregeket kirabolni?? -kérdeztem.
-Tudod úgy érzem hogy tartozom valahova és ettől menő leszek. Ha nem lennék benne akkor a suliban csak egy senki lennék. Minden diák álma hogy hozzánk tartozzon. És ha egyszer belépsz nincs kiút. -mondta Peti.
-De nem lennél senki. Hiszen mindenki valaki, mindenki különleges csak vannak olyanok akik ezt nem látják magukban mert nem is keresik. -mondtam.
-Na oké most már túl sok érzelem van itt a levegőben szóval kaphatok egy ágyat ahol meghúzom magam? -kérdezte Peti felkapva a hátára a táskáját.
-Várj. . Ma alszol csak itt Zaynnél. Holnap hazaviszlek az Orsival közös házunkba. Reggel Zayn szüleivel kedves leszel és nem fogsz bunkózni. Tudsz angolul ha nagyon akarsz,de nem kell velük beszélgetni. Ne mondj magadról semmi rosszat ,azaz ami vagy annak az ellenkezőjét meséld nekik. Értve vagyok?? -kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Igen is. -mondta majd megmutattam neki az egyik üres szobát. Most vettem csak észre hogy végig csak egy törölköző volt rám tekerve. Zayn szobájába belépve álmában találtam őt. Haja kócosan terült szét a párnáján és édesen szuszogott. Amilyen halkan csak tudtam osontam be és kaptam magamra a pizsim. Óvatosan  bebújtam mellé az ágyba és arcára egy puszit nyomtam mire mocorogni kezdett és felém fordult de még mindig aludt. Tudom hogy furcsán hangzik de sokáig azt néztem hogy hogy alszik. Hallgattam minden egyes lélegzet vételét és ez nagyon megnyugtatott.

Louis szemszöge

Reggel mikor kinyitottam a szemem nagyon kívántam a drogot. Olyan érzés volt mint aki már az éhen halás szélén áll. A torkom kapart és égett. Nyitódott az ajtó és Lana lépett be rajta. 

-Látom szenvedsz. -mondta és mosolyra húzta a száját.

-Adjon egy szemet. Ígérem nem fogom elmondani senkinek. -könyörögtem neki.

-Ezen  a héten napi 2-öt kapsz és egyre fog csökeni az adag. Így fokozatosan fogsz leszokni,de nagyon nehéz lesz. -mondta Lana miközben a kezembe nyomott egy tablettát amit rögtön le is nyeltem. Végre visszajött az az érzés amit annyira szeretek. Ám most sokkal hamarabb elmúlt mint szokott. Mikor magamhoz tértem már egyedül voltam a szobába. 

Niall szemszöge

Reggel arra keltem hogy a mellettem fekvő Zsuzsi beszél és mocorog álmában. Először nem törődtem vele majd mikor egyre hangosabb kezdett és már szó szerint kiabált akkor felkeltettem. Ijedten ült fel az ágyba majd rám nézett és tekintetében félelem volt.

-Elfognak kapni. Nem akarom hogy bajod legyen. -kiabálta,de én erősen a mellkasomhoz szorítottam.

-Csak álmodtál. Nincs semmi baj, itt vagyok. -mondtam és simogattam a haját. Mikor a légzése egyenletes lett elengedtem és magam felé fordítottam. 

-Köszi. -suttogta.

-Szeretlek. -mondtam.

-Én is. -mondta és megcsókolt. Annyira szeretem ezt a kis apró lányt hogy elmondani nem tudom. Mikor szomorú vagyok akkor is fel tud vidítani. Csupán azzal mosolyt csal az arcomra hogy rám néz azzal a huncut mosolyával. Semmi nem állhat közénk. Minden erőmmel azon vagyok hogy megvédjem,hogy ne essen semmi baja. 

25. Különös látogató

Harry szemszöge

Gondoltam meglátogatom a legjobb haveromat Louist. Bekopogtam az ajtónál de nem érkezett válasz ezért kinyitottam és bementem. A házban hatalmas kupi volt. 

-Louis!! Itthon vagy?? -kiabáltam. Mikor senki nem válaszolt elindultam a szobája felé. A szobájába belépve megláttam őt az ágyán feküdve és a plafont bámulta. Amint meglátott rám nézett és elmosolyodott és felült az ágyban. Az ágyon ült és nézett maga elé és néha mosolygott egyet-egyet.

-Louis jól vagy?? Mit nézel ott? -kérdeztem. Leültem az egyik fotelba és elkezdtem neki mesélni a napom. Mikor befejeztem ránéztem de ő még mindig ugyanugy ült. 

-Hé Louis! -mentem közelebb hozzá. Mire mosolyogva rám nézett majd elszomorodott.
-Hova tűnt Orsi?? -kérdezte Louis.
-Orsi? Louis miket beszélsz?? Már megint beszívtál?? -kérdezte mérgesen.
-Muszáj volt, nem bírtam ki. -mondta szomorúan.
-Louis kezelésre kéne járnod. -mondtam.
-Igazad van. -mondta majd felállt. Kocsival elmentünk a kórházhoz majd megálltunk a portán.
-Jó napot kívánok. Egy orvost keresünk aki segíteni tudna nekünk,azaz neki. -mutattam Louisra. -drog elvonóra szeretném beiratni vagy amit csinálni kell. -mondtam kicsit furcsán, mert sajnos nem valami választékos a szókincsem. A nő felemelte a mellette elhelyezkedő vezetékes telefont és gyorsan elhadarta valakinek amit kértünk majd hozzánk fordult.
-A 3-as kórterembe várja önöket a doktor úr. -mondta majd a jegyzetfüzetét nézegette tovább mi meg a 3-as terembe mentünk. Egy fiatal mogyoró barna hajú lány ült a székben.
-Jó napot maguk jöttek a drog elvonóra?? -kérdezte és felállt a székből.
-Igen vagyis csak a barátom. -mondtam és kezet fogtam vele.
-Üljetek le és nyugodtan tegezzük egymást mert majdnem egy idősek vagyunk. -mondta és helyet foglaltunk az asztal előtt lévő két székre.
-Ezt a lapot kérne kitölteni. -mondta és elénk tett egy papírt.
-Louis kitöltöd?? -kérdeztem Louis elé tolva a papírt.
-Persze. -mondta és körmölni kezdett.
-Egyébként Dr. Lana Poll vagyok. De szólítsatok Lanának. -mondta Lana.
-Harry Styles. -mondtam.
-Harry Styles?? Ismerős valahonnan. -mondta Lana.
-Kész van. -mondta Louis.
-Rendben akkor Louis gyere a szobádba vezetlek. -mondta Lana és egy közelben lévő szobába mentünk.
-Ez lesz a szobád. Megfelel?? -kérdezte egy gyönyörű mosoly kíséretében.Louis nem válaszolt csak leült az ágyra.
-És kimozdulhat ebből a szobából?? -kérdeztem és körbe néztem. Egy ablak nem volt és semmi nem volt a szobába az ágyon kívül ami a padlóra volt rögzítve.
-Nem. Szellőztetés van 2 naponta. -mondta Lana.
-Dehát itt megfog bolondulni. -mondtam.
-Ezért vagyok itt hogy ez ne forduljon elő. -mondta.
-Louis nem szeretnéd most meglátogatni Orsit? Úgy is itt vagyunk a kórházban. -mondtam és Lana értetlenül nézett rám.
-Nem hiszem hogy kibírnám. -mondta Louis.
-Veled leszek ne aggódj. Kimegyünk ha nem bírod. -mondtam mire beleegyezett így elmentünk Orsihoz.

Louis szemszöge

Beléptünk abba a szobába ahol 1 hónapja nem voltam, de nagyon hiányzott csak sose voltam elég bátor ahhoz hogy eljöjjek. Orsi ugyanugy feküdt az ágyon mint anno. Olyan félelmetes volt őt így látni.

-Harry nem  bírom. -mondtam és az ajtó felé fordultam.

-Louis sokáig nem fogod látni. Kitudja mi fog történi addig. -mondta Harry és valami furcsa volt a hangjában. Oda léptem az ágy mellé és óvatosan megfogtam Orsi kezét. Jég hideg volt és hófehér. Felé hajoltam és egy puszit nyomtam a homlokára. 

Petra szemszöge

A telefonom rezgésére ébredtem fel. 

-Igen?? -mondtam álmos hangon. 

-Felkeltettelek kicsim?? -kérdezte Zayn.

-Hát igen. -mondtam.

-Bocsi nem akartam. Átjössz ebédet főzni anyáéknak?? -kérdezte.

-10 perc és ott vagyok. -mondtam és letettem. Villám gyorsan felöltöztem és már Zaynnél is voltam.

-Hol vannak amúgy anyukádék?? -kérdeztem miközben a répát karikáztam fel.

-Vidámparkban. -mondta lazán. Háttal állt nekem ezért szórakozásból megdobtam egy répa darabkával.

-Héé. -mondta és rám nézett majd közelebb jött hozzám. Megállt előttem és arcunk között csak pár centi volt. Én már kezdtem csücsöríteni mikor az orromra kent egy adag tejszínhabot. 

-Ez nem ér én csókot vártam. -mondtam.

-Na jó egy picit kapsz. -mondtam majd magához húzott és megcsókolt. Közben hátra nyúltam és levettem a pultról a tejszínhabos palackot és mikor szétváltunk az arcába fújtam egy jó nagy adagot. Az egész arca csupa tejszínhab volt. Egy csókot nyomtam a tejszínhabos szájára és közben leszedtem róla a nyelvemmel. 

-Megjöttünk. -nyitott be Trish, Safaa és Walijha. Természetes át öltöztünk már és az össze senni való és evésre kész volt és az asztalon sorakoztak az evéshez szükséges eszközök. 

-Csináltunk nektek vacsit. -mondta Zayn. Leültünk és kellemes társaságban megebédeltünk. Délután nagyon jól szórakoztunk. Safaaval és Waliyhaval társasoztam míg Zayn és Trish Tv-zet. Este elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga szobájába. Zaynnel neki álltunk fürdeni a kádban. Én nyomtam rá a tusfürdőt míg ő dörzsölt a szivaccsal. Egyszer csak hangos sikolyt hallottunk. Azonnal kiugrottunk a kádból és magunkra csavartunk egy törölközőt. Safaa a földön ült és sírt. A konyhából zörgést hallotunk. Én Safaahoz siettem míg Zayn megfogott egy vázát és a konyha felé indult.

-Mi a f*szomat keresel te it?? -hallottam Zayn mérges hangját a konyhából.

Sziasztok! Nem nagyon tudok most mit fűzni a részhez. Csak annyit hogy remélem hogy tetszik :D

Boldog karácsonyt!

Boldog Karácsonyt Kívánok Minden Kedves Olvasómnak! (ha van egyáltalán olyan ember aki olvassa a blogom :( ) Sajnos nagyon lusta természetű vagyok és ez látszik a blogomon is. Meg olyan kevés az önbizalmam. Őszintén szólva nem vagyok megelégedve a teljesítményemmel. Szóval jól jönne egy kis biztatás,mert már azon gondolkozom,hogy írok egy utolsó,blogzáró részt és nem írom tovább. Kitörölni nem szeretném,mert sok minden fűz ehhez a bloghoz. Igazából ez a blog még ilyen jó sem lenne ha nem lenne egy ilyen kitartó barátnőm,aki rengetegszer mondott ötleteket és addig nem hagyott békén míg meg nem írtam az új részt. Aztán volt egy nagy vitánk ami miatt teljesen elment a kedvem ennek a blognak az írásához. Most hogy téli szünet van és sokat vagyok itthon (de sajnos nem eleget) rávettem magam,hogy írjak. A blog kinézetét is megcsinálom elfogadhatóra. Szóval nem tudom hogy hányan olvastátok ezt el, de megígérem,hogy megpróbálok többször új részt hozni. De azt is megígérem,hogy szilveszterig meg hozom az új részt. Sőt lehet hogy kettő részt. Teljen jól a szünetetek akárhol is vagytok és sose veszítsétek el a reményt,mert én sem fogom. Szóval mégegyszer Boldog Karácsonyt Mindenkinek.

24. Elég!

Petra szemszöge

Mikor felkelltem egyedül voltam a szobában.Egy cetli volt Zayn párnáján. 

"Jó reggelt kicsim! Tudom milyen későn kelő vagy és nem volt szívem felkellteni téged ezért írtam ezt a cetlit mert elmentem a családdal ebédelni. Kaját lent találsz. Puszi: Zayn. -olvastam a rózsaszínű papír darabkát. A telefonomon megnéztem az órát és kereken delet mutattot.

-Úristen már ennyi az idő?? -beszéltem magamhoz. Gyorsan magamra kapkodtam a szekrényből valamit. Itt Zaynnél már van egy külön szekrényem mert állandóan itt vagyok. Szóval mikor felöltöztem elindultam haza. Olyan régen voltam otthon,szinte már hiányzik. Amint beléptem a kis házba rögötn megcsapott Orsi illata. Olyan rossz hogy most nem lehet itt mellettem. Felmentem Orsi szobájába és körül néztem. Már tegnap eldöntöttem ,hogy ma meglátogattom a kórházban. Megpillantottam egy plüs macit az ágyán. Megfogtam és beletettem a nagy táskámba. Fogtam egy taxit és elvittetem magam a kórházhoz. A recepciós nő már megjegyzett engem ezért barátságosan integettet nekem. A szoba előtt megálltam mert láttam ,hogy valaki van bent. Azt hittem,hogy egy nővér van bent,ám egy fiú alak volt nem nő. Nagyon halkan benyitottam úgyhogy ne vegyen észre. Az öcsém ált bent nekem háttal és éppen beszélt Orsihoz.

-Láttod nagyon rosszul döntöttél hogy ott hagytál engem. Ha velem maradtál volna ez nem történt volna meg. Most jobb azzal a nyálas popsztárral lenni,akinek rengeteg pénze van és még Wc papírnak is azt használja?? Jobb?? -beszélt Orsihoz. Szerencsére nem nézett hátra.

-Az a buzi pöcs nem érdemel meg téged és elfogom érni,hogy szétmenjetek. Mert nálam jobb pasit sosem fogsz találni. Én vagyok neked az igazi és ezt te is tudod,hisz szerettél. Talán túl szerettél. De én megcsaltalak mert kevés voltál. És ezt te meg is bosszúltad rajtam. Mindenki előtt megaláztál és ezt sose fogom neked megbocsátani. Sőt vissza fogod kapni. Megkeserítem az életedet te ribanc. -hajolt oda közl hozzá de én nem hagytam hogy bármit is csináljon Orsival.
-Ne merj hozzá nyúlni. -mondtam halkan,mire meglepedten hátrafordult.
-Mit keresel itt Peti?? -kérdeztem az öcsém.
-Neked nem mindegy?? -kérdezte.
-És mit képzelsz magadról hogy beszélsz Orsihoz?? -emeltem fel a hangom.
-És te mit képzelsz magadról hogy így kiabálsz velem?? -kiabálta.
-Ohh. Mi vagy te egy király?? -ordítottam.
-Na jó ebből elég. -mondta és felkapta a táskát és kifutott a teremből.
-Állj meg!! -kiabáltam utána a folyósón.Most nem érdekelt hogy nem hagyom pihenni a betegeket. Már a kórház előtt futottam Peti után de nem tudtam utol érni mivel ő sokkal gyorsabb volt.
-A francba. -túrtam bele a hajamba.
-Jól vagy?? -kérdezte mögülem egy hang de én egyből tudtam hogy Zayn az.
-Itt volt az öcsém. -mondtam és közben megfordultam.
-Az öcséd?? -kérdezte Zayn.
-Én nem tudom hogy került ide. Orsit fenyegette hogy megkeserítí az életét. -mondtam és egy könnycsepp gördült ki a szememből.
-Ennyire félelmetes az öcséd?? -kérdezte nevetve közben megnyugtatás képp megölelt.
-Zayn te nem ismered. Megtudja tenni mivel ő benne van egy bandában. Abban a bandában gyerekeket vernek és lopnak. -meséltem Zaynnek.
-És miért pont Orsit fenyegeti?? Valamit csinált Orsi?? -kérdezte Zayn és  közben gyalog elindultunk haza.
-Régen az öcsém és Orsi jártak.Igaz hogy 2 év van közötük de Orsit nem érdekelte,mert teljesen belezúgott Petibe. Aztán Peti csak kihasználta és megcsalta . Orsi nagyon mérges lett rá ezért egyik este egy klubban leégette minden haverja előtt. És az öcsém most ezt akarja megbosszulni rajta. -meséltem neki mikzben kézen fogva sétáltunk haza.
-Amugy mit kerestél itt a kórház előtt?? -kérdeztem.
-Megebédeltünk anyuékkal és utána otthon nem találtalak ezért úgy tippletem hogy itt vagy. -mondta Zayn és közben hazaértünk.
-Zayn én inkább most hazamennék és kicsit egyedül lennék. -mondtam és Zayn megértette adott egy puszit majd hazamentem.

Louis szemszöge

Reggel a szemembe sütött a nap. 

-A kurva életbe! Minek sütnöd te nap?? -kiabáltam és az ablakhoz dobtam az egyik közelemben lévő párnát. Már elegem van az életemből. Már a pia sem vigasztal  és a drog se. Felkell állnom és tovább kell élnem az életem. Orsi most itt hagyott és ezt el kell fogadnom. Gyorsan kipattantam az ágyból és elhúztam a függönyöket. A nap sugarai megvilágították az eddig állandóan sötétben lévő szobát. Lenéztem az éjjeli szekrényre és megláttam a tegnap kapott drogokat. Próbáltam elfordítani a fejem de nem tudtam. Valami nem engedte és belül mondta egy hang hogy vedd be. És megálllás nélkül mondta és mondta. Gyorsan felkaptam őket és bekaptam a kék pirulát. Egyből az álom világban éreztem magam. Lefeküdtem az ágyra és a plafont néztem amin egyszarvúak röpködtek. Egyszer csak nyitódott az ajtó és Orsi lépett be hófehér hosszú ruhában. Felültem és megdörzsöltem a szemem,addig ő közelebb jött és leült az ágyra mellém.
-Orsi. -mondtam boldogan.
-Louis ezt be kell fejezned. Tudod hogy tönkre teszed magad?? -nézett rám a gyönyörű barna szemeivel.
-Te itt vagy. -mondtam mert nem tudtam elhinni hogy itt ül mellettem.
-Le kell állnod a drogozással. -folytatta az előbbi beszédét.
-Hogy kerülsz te ide?? -kérdeztem.
-Az nem fontos. Az a lényeg hogy ezt be kell fejezned.Elég már ebből!! -emelte fel Orsi egy kicsit a hangját. Egyre közelebb húzodtam hozzá. Annyira hiányzik már a csókja hogy muszály most azonnal megcsókolnom. Ám amint a szájához értem eltűnt. Mintha itt sem lett volna eltűnt. A mellettem lévő hely teljesen üresen állt és nyoma sem volt hogy itt járt volna valaki. Lehet hogy csak a drog hatása??
-Hé Louis! -szólalt meg mellettem egy hang,gyorsan odanéztem és reméltem hogy Orsi,de nem ő volt. 

Sziasztok!

Nagyon sajnálom hogy csak most hoztam de olyan marha elfoglalt vagyok hogy nincs időm írni és ha van akkor meg nagyon fáradt vagyok. Tudom hogy ez a rész nagyon összecsapott lett,de este 10-kor írtam és hulla fáradt voltam. De azért remélem valamennyire tetszik. Ígérem a kövi hosszabb lesz és jobb. Puszi.

23. Mindenem meg van

Zayn szemszöge

Reggel korán kellett kelnem Petra miatt, mert  ment be az egyetemre. Muszáj ,mert egy hetet nem volt Orsi miatt. 

-Jó reggelt. -adtam egy csókot Petrának.

-Hmm neked is. -mondta a csók után,majd felült az ágyban.

-Maradj még egy kicsit. -mondtam és visszahúztam és a szájának estem.

-Zayn...mennem ..kell. -mondta a csókok között.

-Inkább mész suliba mint, hogy velem hancurozz egész nap?? -kérdeztem csábító mosollyal amit egy kellemes nevetéssel díjazott. Felöltöztünk mindketten,majd Petra le is lépett. Gondoltam addig haza megyek a fiúkkal közös házunkba. Az összes fiú itt volt kivéve Louis. 

-Sziasztok. -köszöntem a fiúknak.

-Csá haver,hello,szia. -köszönések hangzottak.

-Hogy van Petra?? -kérdezte Zsuzsi.
-Jól,csak tegnap nagyon megviselte megint Orsi állapota. -mondtam.
-Jó reggelt. -ballagott le az emeletről Harry.
-Nem megyünk el kajálni valahova?? -kérdezte Niall.
-Jó ötlet. -mondta Liam. Elmentünk egy közeli éttermebe kajálni. Leültünk egy szimpatikus asztalhoz és az étlapot kezdtük el tanulmányozni. Egyszer csak megszólalt a telefonom. A kijelzőn anya volt.
-Szia anya. -szóltam bele a telefonba.
-Hol vagy Zayn? Mi már itt várunk. -mondta anya a vonal túlsó felén.
-Kajálunk a srácokkal. Hol vártok és egyáltalán kire??- kérdeztem.
-Kisfiam elfelejtetted? -kérdezte anya meglepedten.
-Jaj ma jöttök tényleg. Bocsi anya teljesen elfelejtettem.Indulok is puszi. -mondtam és letettem.
-Srácok lépnem kell mert anyáék már várnak rám. Sziasztok. -mondtam és vettem már a kabátomat.
-Hello. -köszönt mindenki egyesével. Nagyon gyorsan kiértem a repülőtérre. Safaa rögtön a nyakamba ugrott. 
-Zayn!! -kiabálta Safaa.
-Szia. -nevettem. Waliyha anyáék mellett ált és  egy tini magazint olvasott. Hát ő már nem ugrik a nyakamba mert ő már tini. Odamentem hozzájuk és mindenkit egyesével átöleltem.
-Zaynekém nagyon hiányoztál. -mondta anya és olyan erősen ölelt hogy majdnem megfulladtam.
-Te is nekem. -mondtam és megálltam Waliyha előtt.
-Csá haver. -tettem fel a kezem hogy pacsit adjon. 
-Mi van nem ez a menő?? -kérdeztem mire felnevetett.
-Hiányoztál. -váltottam komolyra és megöleltem majd egy puszit nyomtam a homlokára. 
-Indulhatunk fiam?? -kérdezte apa.
-Persze. -mondtam és bepakoltunk a kocsiba,majd haza felé indultunk.
-Anya bocsi de otthon nincs semmi kaja mert teljesen elfelejtettem hogy ma jöttök.  -mondtam a vissza pillantó tükörbe nézve.
-Semmi baj majd én főzők valami finomat. -mondta anya.
-És a barátnőd otthon van?? -kérdezte apa.
-Nem, az egyetemen van. -mondtam majd megálltunk a ház előtt. Behordtuk a csomagokat,majd anya neki állt főzni valamit én meg segítettem neki,de előtte a hugaimnak megmutattam a szobájukat és persze apunak az ővékit is.
-Zayn az hogy lehet hogy már fél éve együtt vagytok Petrával és még nem hoztad el hozzánk?? -kérdezte anya.
-Hát úgy volt hogy a turné közben elmegyünk hozzátok de sajna közbe jött ez a balesett. -mondtam.
-Tényleg hogy van Louis barátnője?? -kérdezte anya.
-Még mindig kómában van. De Louis rosszabbul van talán mint Orsi. -mondtam.
-Szegénykém pedig milyen rendes fiú,de amiket telefonba meséltél azok borzasztóak. Nem tudjátok valahogy meggyőzni hogy ez rossz és ezzel semmi nem lesz jobb?? -kérdezte.
-Mi már mindent próbáltunk. -hajtottam le a fejem.
-És Louis szülei mit szólnak ehhez?? -kérdezte anya miközben kinyitotta a sütőt és betette a sütit.
-Nem komunikál senkivel csak velünk meg a srácokkal. -mondtam.
-Majd én beszélek a fejével. -mondta anya és levette magáról a kötényt és a nappaliba mentünk és leültünk apáékhoz.
-Megjöttem édes. -nyitodott az ajtó és boldogan ugrált be Petra. Amint meglátta anyáékat megfordult és kiment a házból.

Petra szemszöge

Nagyon jól telt a mai nap. Haza felé beugrottam a boltba venni Zaynnek egy csokit . Nem akartam hazamenni az üres házba így Zaynhez mentem. Nagy boldogan benyitottam a házba.

-Megjöttem édesem. -mondtam de abban a pillanatban megpillantottam Zayn szüleit. Annyira bepánikoltam hogy gyorsan hátra arc és kimentem amilyen gyorsan csak tudtam. Kint leültem a lépcsőre és elgondolkoztam. Még sosem találkoztam Zayn szüleivel. Mi van ha egy ronda ribancnak tartanak és uitálnak?? Kinyílt az ajtó és Zayn lépett ki az ajtón. 

-Mi a baj kicsim?? Mikor beléptél úgynéztél ki mint aki szellemet láttot. -nevetett Zayn.

-Ez nem vicces. -mondtam és elfordultam a másik irányba. 

-Ne durciz. Te félsz a szüleimtől?? -kérdezte és hátulról átölelt és fejét a vállamra hajtotta. 

-Nem...vagy is csak egy kicsit....igen félek. -gondolkoztam hangosan. Zayn halkan felnevetett.

-Nem fognak bántani nyugi. -mondta és maga felé fordított.

-Tudom nem is az a baj. Hanem hogy mi van hogy ha nem fognak szeretni és nem leszek nekik szimpatikus. -mondtam lehajtott fejjel.

-Attól én ugyanugy foglak szeretni. De kétlem hogy van olyan ember akinek te nem vagy szimpatikus. -mondta és felemelte a fejem és egy apró csókot adott majd felhúzott és össze kulcsoltuk a kezünket és bementünk a házba. 

-Jaj szívem örülök a találkozásnak. -jött ide hozzám Zayn anyja és megölelt.

-Én is Patrisha. -mondtam.

-Hívj Trishnek drágám. -mondta mikor elengedett. Mindenki egyesével bemutatkozott majd leültünk enni mivel Trish finom sütit sütött. 

-Anya isteni ez süti. -mondta Waliyha. 

-Igen. -bólogottat Safaa. 

-És Petra milyen szakra jársz?? -kérdezte Trish.

-Nyelv szakra. -mondtam.

-Oh milyen nyelveken tudsz?? -kérdezte Waliyha.

-Magyar,angol,francia,olasz,német. -mondtam.

-Mondj valamit franciául légyszi. -kérlelt Safaa.

-J'adore la crème glacée. -mondtam,mire mindenki értetlenül nézett rám.

-De jó és ez mit jelent. -kérdezte Safaa.

-Szeretem a fagyit. -mondtam mire felnevettek.

-És persze engem. -mondta Zayn és megcsókolt. Az asztalnál ülők mind mosolyogni kezdtek. Nagyon kedves Zayn egész családja és szerintem szimpatikus vagyok nekik. Legalábbis remélem. Rengeteget nevettünk és persze rengeteget kérdeztek tőlem. Rólam, az életemről,a családomról, mindenről. Elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját szobájába aludni. Zaynnel elpakoltunk mindent majd mi is felmentünk. Elmentünk együtt zuhaynozni ami egy élmény volt. Együtt énekeltük  a Live While We're Youngot a zuhayn alatt. Én a zuhany rózsát használtam mikrofonnak ,Zayn meg egy tusfürdő flakonját. Nagyon jól szórakoztunk. Utána  felkaptuk a pizsit és befeküdtünk az ágyba. Zayn mellkasára hajtottam a fejem és néztem előre.

-Szerinted szeretnek a szüleid engem?? -kérdeztem.

-Biztos. -mondta és megpuszilta a fejem. 

-Én vagyok a legszerencsésebb fiú a világon. Van egy kedves családom és egy gyönyörű barátnőm. Mindenem meg van amit egy férfi kívánhat. -mondta Zayn.

-Zayn. -néztem fel rá.

-Igen kicsim?? -kérdezte.

-Énekelsz nekem?? -kérdeztem.

-Persze. -mondta és halkan elkezdte dúdolni a Little Thingset. Mielőtt elaludtam volna a szerelmem hangját hallotam ahogy kellemesen énekel nekem....csak nekem.

Sziasztok
Bocsi hogy a vége ilyen betűméretbe lett de szarakodik a gépem ezért csinálta ezt...de azért remélem el lehet olvasni..és bocsi hogy ilyen soká hoztam.